HTML

nász.blog.hu

egy felnőtt férfinak és egy nőnek jogilag elismert és szabályozott életközössége # hetedik szentség # a család alapja # ez mind a házasság, a frigy, a nász # de mégis, hogyan?

Friss topikok

  • martonosi balázs: én is keresek érdek hazaságot.06705033857 (2012.06.19. 10:14) A házasság üzlet
  • m-ta: Annyira megértem azt, aki feltörte a blogot! Ilyen témába, ilyen csapatba belekerülni, megér egy k... (2010.07.07. 07:56) Feltörték a Nászblogot!
  • bpapp: 10 dolog, amit jó tudni, mielőtt kimondod az igent www.delmagyar.hu/noi_oldal/10_dolog_amit_jo_tud... (2010.06.30. 09:21) Piálj, ha felvillan a beszarásjelző!
  • bé ef: Igen: a közös vacsorához a kezdetektől ragaszkodom, és az eközben kikapcsolt állapotú tévéhez is!!... (2010.06.29. 09:15) Hétköznapi bizalomépítő szertartások
  • tipcsibacsi: Tipcsi nomeg Évcsi: Csak ennyit: www.youtube.com/watch?v=pwDBaOqysC0 (2010.06.25. 20:43) Integrált rendszer

Linkblog

Bogárkát Bogárkának fogom most nevezni, és - érthető okokból - nem Kának. (Az érthető ok persze az, hogy ne keverjük a kígyóval...) Ha eddig a Katalinokat, Károlyokat és Kittiket ez tartotta vissza a post-írástól, most fellélegezhetnek.

Bogárka legismertebb szavajárása az "azon gondolkodtam" kezdetű mondatszerkezet - ez az egyik oka, hogy a barátom. A másik, hogy imádok a vajdasági kisváros napsütéses konyhájában reggelizni, enni az anyukája sütötte kenyeret, és hallgatni az élménybeszámolót apukája hajnali sétájáról. Imádom a Tisza illatát arrafelé (nem, Szeged az nem ilyen), és a két szülőből áradó harmóniát. Nézzük, ezügyben ő min gondolkodott egy albioni öko-birtokon, ahol nincsen ékezetes betű a billentyűzeten.

Szoval... azon gondolkodtam, hogy olyan sokat szoktunk magyarazni. Mindent. A ferfiakat, a noket, a kapcsolatokat, a viszonyokat, a valtozasokat anyaink es apaink korahoz kepest... Es ez persze sokszor megnyugtato. Hogy bizony, a dolgok megvaltoztak, ma mar nem ugy tekintunk a pasinkra, mint anyank tekintett a volegenyere, es a valtozo vilagban az emberi kapcsolatok atertekelodnek, blablabla, es nem csoda, hogy annyi a valas, hiszen nem egy egesz eletre terveznek az emberek... valoszinuleg kozhelyrekordokat lehetne dontogetni hazassag-temaban. Es biztos van is bennuk valami igazsag. Csak amikor eszembe jut, hogy anyam meg apam iden negyven eve hazasok, akkor egy kicsit elgondolkodom. Mert nem hiszem, hogy nekik konnyebb lett volna, mint masnak. Es nem hiszem, hogy a hetvenes evekben kotott hazassagok szavatossaga evidens modon kesobb jarna le, mint a kilencvenes evekbelieke, vagy amiket holnaputan kotnek meg az emberek. Szoval valoszinuleg osszevesztek, meg szet akartak menni parszor, sot csodalkoznek, ha nem fordult volna meg a fejukben egyszer s masszor, hogy mi a csudaert nem a Hufnagel Pisti. Csak nekik ez fontos volt. Ez az egesz. Ugyhogy nem valtak el. Es lehet, hogy azert, mert valami nagyon nagy titkot tudnak, de az is lehet, hogy azert, mert nem bonyolitottak tul a dolgot. Lehet, hogy az elet valojaban egyszeru???

Kedves Bogárka, mi az utóbbira szavazunk. De azért persze szívesen vennénk a két illetékes véleményét is a témáról, hátha mégis kiderül valami titok.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nasz.blog.hu/api/trackback/id/tr742064892

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ennn 2010.06.10. 21:50:03

Tökigaz, amit Bogárka írt és akinek kedves szüleit nekem is van szerencsém ismernem. És egyszer tényleg el fogok menni az édesapjával őzikéket nézni hajnalok hajnalán! :)

Az egyszerűség mellett, nekem még az is eszembe jutott, hogy a mai társadalom valahogy azt neveli a népbe, hogy a választás lehetősége mindig adott, csak rajtad múlik, hogy a rövidebb végét fogd meg a dolognak, ha nem ilyen lovat akartál (cf. 182 TV csatorna; általad összekreálható egyetemi órarend, stb.) Valahogy nem vagyunk arra ösztönözve, hogy inkább a problémára koncentrálva, azt megoldva, hozzunk ki a helyzetből valami jobbat. Nem a választás lehetősége ellen vagyok, inkább csak az érdekes, hogy az életünk mennyi aspektusára alkalmazzuk ezt a hozzáállást, ahelyett, hogy tartanánk magunkat a helyzethez és magunk próbálnánk javítani rajta.
süti beállítások módosítása