Kedves barátnőm, Té Té irományára nagyon számítottam, mert zsenge kora ellenére sok mindent megélt így házasság-témában. Az ő története azért szép, mert megmutatja, hogy vannak dolgok, amik nem racionálisak, és amit nem azért teszünk, mert meg tudjuk magyarázni. Sőt, vannak dolgok, amik tökre hülyeségnek tűnnek mások számára, és mi mégis foggal-körömmel ragaszkodunk hozzájuk. És valószínűleg jól is tesszük.
Baráti társaságban illuminált állapotban elkövetett vicces tetteinkre szoktunk így visszaemlékezni: ott, abban a pillanatban történetesen jó ötletnek tűnt... Lehet, hogy a házasság is valami ilyen.
Tanácsot adni, azt hiszem, nem tudok. Elmesélhetném a saját tanulságos történeteimet, de azt hiszem, mindezt nem csak szemérmességből nem teszem, hanem mert úgy érezném, hogy minden kapcsolat, minden házasság története más. De azt biztosan sejtem, hogy azokra hallgatni, akik szerint házasodni badarság, nem érdemes. A házasság ugyanis, úgy sejtem és úgy tapasztalom, épp akkor biztos, ha nincsen kérdés. Ha nem kérdés, hogy minden lehetséges időt a másikkal akarsz tölteni, és nem tudsz betelni az örömmel, hogy ezzel a másik is így van. A szerelem irracionális, ezért a házasság döntését sem kell magyarázni: a házasság a mindennapi megnyilvánulása annak a mindennél biztosabb összetartozásnak, amit nem lehet megmagyarázni, de ami nagyon is létezik. Ami egyszerre váratlan és szükségszerű. Én mindig a legnagyobb csodálattal néztem és nézem azt, ahogy „Ef” az életét éli, ahogy az életét rendezi: ahogy mindennek megtalálja a maga módját és idejét. Így biztos vagyok benne: az esküvője, a házassága sem lehet más, mint nagyszerű: váratlan és szükségszerű jó.
