Jé szabad ember, aki csak kínkeservesen tudja a normákat követni. Nagyon meglepett a gondolatmenete, hiszen azt a köteléket, amelyet béklyónak szokás láttatni, ő a szabadság megnyilvánulásaként írja le.
Itt ülök éppen a Temze partján Londonban, velem szemben a London Eye óriáskerék, jobbra pedig a Big Ben, gyönyörű idő van, az emberek sétálnak, üldögélnek a parton. Ha körbenézek, tizenöt embert látok, a tizenötből tizenöt éppen mosolyog. Mosolyognak, mert boldogok, örülnek, hogy Londonban lehetnek. Van köztük turista és londoni is, viszont az a közös bennük, hogy mindegyikük a szabad elhatározásából van itt, vagy nyaralása célpontjául, vagy lakóhelyének választotta ezt a fantasztikus várost. Most boldogok, mert úgy érzik, hogy jól választottak.
Sokan gondolják, hogy a házasság a szabadság föladását, és kényszerű kompromisszumok kötését jelenti, egy könnyebb élet reményében, pedig ennek ellenkezője igaz: a házasság a szabadság kiteljesedése, hisz szabad elhatározásotokból kötitek össze életeteket, és szabad elhatározásotokból választottátok pont egymást magatok párjául. Tehát életetek összekötése szabadságot jelent, és nem kényszerűséget, ezért lesztek boldogok utána, ezért fogtok úgy mosolyogni, mint itt a Temze parti emberek. Viszont hogy ez tényleg így legyen, ehhez mindig tudnotok kell, hogy szabad elhatározásotokból vagytok együtt, és ezt soha nem szabad szem elől téveszteni. A házasságok nagy része szomorú kényszerből működik, sőt jelentős részük már eleve kényszerből jön létre. Ezt a hibát nem szabad elkövetni, mert boldogok csak akkor tudtok lenni, ha közben szabadok is vagytok, és a boldogság nélkül pedig élni nem érdemes, hosszútávon nem is nagyon lehet...
