A napokban egy orvosi kongresszuson teszek-veszek – nem mintha így bő két héttel az esküvő előtt nem lenne más dolgom, dehát ezt az ember munkahelyén ritkán kérdezik meg. Az előkészületekhez azonban még ez is hozzájárulhat: itt is a házasságról beszélgettem egy férfi kollégámmal, akit a német partner következetesen Károlinnak hív, mert ez ugyan női név, de legalább értelmes (azt az elipszilonos lyét a név végén nemigen tudják értelmezni a külföldiek). Legalább így őt sem Kázom le.

Károlin elvált létére házasságpárti.

Csakis olyannal köss házasságot, akivel üzletileg is együtt tudnál működni. Akivel bele mernél vágni egy közös cégalapításba: hinnél benne, hogy beleteszi magát annyira, amennyire kell, hogy dolgozik a közös üzletért, és eközben persze megbízol benne, hogy nem vág át, hogy mindketten mindent a közös üzlet érdekében tesztek – nos, azzal igenis házasodj össze. A házasság elvégre üzlet. Vagyonközösség. Közös projekt, amihez a közös tőkére, a közös munkára, kitartásra is szükség van. Ha mindketten bevállaljátok a rátok jutó feladatokat ebben az üzletben, akkor az működni fog.

Ha az a munkamegosztás, hogy feleség otthont épít, a férj meg pénzt keres, és ezt mindketten előre vállalják – akkor ez egy jó  lehet. Ha a feleség pénzt keres, és a férj pénzt keres – ez egy nem jó üzlet, mert nem lesz otthonuk. Ezt fontos előre tisztázni, mert egy vállalkozás akkor működhet jól, ha mindketten tudják, hogy mit vállalnak a teendők közül – a közös üzlet sikere érdekében.

Azt hiszem, Károlin fontos dolgokra tapintott rá: egyrészt a család vs. karrier kérdésre, másrészt a házasság mint vagyonközösség témájára. Ez utóbbiról szinte nem is illik beszélni, mert felhőtlenül bohónak és szerelmesen felelőtlennek illik lenni ezekben a napokban. Mégis, a házasságnak mint jogi intézménynek ez az egyik legszembetűnőbb következménye. Ti mit gondoltok: üzlet a házasság?