A hét az egy mágikus szám. Hét év után Éva megingott. De mi azért bizakodjunk - írja.
Jópár éve házasságban élek. Most járok abban a bizonyos kritikus hetedikben. Azt mondják, amikor eljöhet a kísértés. Tényleg el szokott jönni? Hát persze! Nekem is eljött. Az eddigi legnagyobb. Az eddigi legnehezebb döntés elé állítva. Úgy látszik, tényleg van ebben a hetedik évben valami. Néha szeretném, hogy ragadjon magával, néha azt kívánom, bár soha ne találkoztunk volna. Vajon ellent tudok-e állni neki? Vagy győz az új iránti vágy? De akkor mi lesz az elmúlt évekkel? Milyen erős egy házastársi kapcsolat? Mindent és mindenkit kibír? Megszegjük-e a fogadalmunkat? (Holtodiglan, holtomiglan…) Súlyos kérdések. A válaszokat magam sem tudom, csak keresem őket. Pár ősz hajszálat azért okoznak, így a hetedik év végén. Talán majd a nyolcadikban megtalálom…
De Ti – folytatva jé sportos gondolatait – még csak most készültök a nyitómeccsre. Fentiekről ráértek gondolkodni akkor, amikor odaértek (már, ha szükséges). Addig még sok mérkőzést kell lejátszani. Remélem, hogy nyerő páros lesztek. Ahhoz azonban összeszokottság kell. Ahhoz pedig sok edzés. Mind fizikai, mind pedig szellemi. Hát, hajrá!
Ajaj, ez egy picit olyan, mint a klasszikus, "Hajrá, Szabó néni", de nem adjuk fel. Ha látunk az úton egy balesetet, attól még megyünk tovább.
