A fenti szöveget Ef írta. Az indoklás 1-es pontjával Bé helyből nem ért egyet, mert annyira nem szeretné sok ember előtt az intim dolgait kiteregetni, de most nem lehet megúszni. :-( Sokkal jobb lenne - ahogy Ef írta - a hálószobában elsuttogni.
A 3. pont helyesen pedig így hangzik (ha valaki nem jött volna rá): Bé ÚÚÚÚTÁÁÁL nyilvánosan érzelemdús helyzetekbe kerülni.
Csak egy röpke kérdés a t. olvasóhoz: Hát normális dolog az, hogy mindenkit összecsődítünk, hogy intim kitárulkozásunknak tanúi legyenek? Ha nyilvánosan nem illik szerelmeskedni, akkor ezirányú vallomásokat miért kell ilyen nagy közönség előtt megtenni?
[Amúgy tudom a választ is, kösz. Különben nem engedtem volna magam rávenni.]

azt hiszem előbb kommentelek, önálló bejegyzésre még nem tudtam rávenni magam. nem akarok ünneprontó lenni, de ti kértétek, szóval:
számomra két szakítás - egy 10 és egy 5 éves kapcsolat után - a házasság inkább hibalehetőség.
angol ügyvédek állítólag már készülnek a foci vb-re, mert várhatóan sok lesz a válás. nevetséges kötelék az, amit a tévé műsor fel tud rúgni.
ennél csak az rosszabb, hogy nem is olyan könnyű felrúgni, a rémálmom, hogy egy 10 évvel azelőtt aláírt papír miatt el kell viselnem valakit az otthonomban, akit nem szeretek.
nem vagyok házasság ellenes. sőt irígylem azokat, akik boldogok benne.
én azt hiszem nem lennék, ezért - egyelőre - nem házasodom.
(azért ugye még mindig a meghívottak között vagyok?)

közhelyes leszek, és szentimentális is, az ér?
mennek sorban férjhez a barátnőim, és néha rámtör az epifánia és hirtelen érteni vélem, miért is.
Sári azért, mert a bolond embere 5 év távkapcsolat után, mikor hirtelen 8 órányi vezetés helyett egy egész óceán lett közöttük, csomagolt, felmondott otthon és utánaköltözött. közös lakásba, akkor először. és nem volt ebben semmi rózsaszínűen cukormázas romantikus. Sári paranoiája tetőfokán dühöngött (és a "mi lesz ha nem jövünk ki" csak egy volt a millió szólamból), bolond embere pedig a rá jellemző flegma vállrándítással jelezte, számára a dolog teljesen természetes. Paranoiástól, macskástól, hisztériástól, fél év munkanélküliségestől, bizarr Európástól, még furább hercegségestől. Bolond embernek nem volt kérdés, hogy Sári az ő bolond nője. Neje. Asszonya, ha úgy tetszik (nekem tetszik, régimódiságában súlya van).

Nastia meg hozzámegy az ő Javier Bardemjéhez, meglepetésében. Az a gyanúm, ő már nem hitt benne, hogy ez vele még megtörténik. Nem azért, mert öreg vagy csúnya vagy kiábrándult vagy cinikus. Hanem mert kapcsolatban vagy nem, de sosem érezte azelőtt, hogy igen, ez egy életre. Jó vele meg minden, de ha nem lesz velem, hát, azt is túlélem. Az a fajta "szingli" volt, aki nem idegesített senkit a harsánysággal palástolt keserűségével (valljuk be, elég sokan vannak, akik annyira hangosak szeretnek egyedülállók lenni, hogy a napnál világosabb, mennyire magányosak), de nem vált Pöffeszkedő Családossá akkor sem, ha kapcsolatban volt. De nem gondolta, hogy a "nagy Ő" mint olyan létezik.
Aztán jött, akinek jönnie kellett, és az én Nastia barátnőm a szemem előtt alakult át - úgy, hogy közben nem lett másik ember belőle. És láttam rajta a csodálkozást, hogy Jé, ilyen tényleg van! Ahogy a bolond emberről írtam fentebb, egészen egyszerűen természetes volt, hogy akkor ők összeköltöznek, hogy hazamegy főzni, és hogy már a gyereksírás sem megy az agyára.

Közhelyes leszek, mondtam. De ahogy én látom, bár takaróznak ők mindenféle adózással meg útlevél/állampolgárság satöbbi ürügyekkel, azért főleg az a magyarázat, hogy nagyon, nagyon örülnek az egyszerű ténynek, hogy van valaki, akiért örömmel vállalnak felelősséget és közösséget mindenben. Jóban, rosszban, igen.