Ennn nagyon-nagyon régóta barátnőm (mivel a következő idézetben is van matekos utalás, íme a feladvány: általános iskolába, középiskolába, majd egyetemre jártunk együtt, és azóta is fontos helye van a szívemben). Öröm volt nézni ahogyan egymásra találtak Emmel, és azóta is mintaszerűen egyengetik közös életüket egy idegen országban.
Azt, hogy a szoros barátság tiszteletére milyen komolyan vette a feladatot, jelzi, hogy Ennn féltve őrzött titkot oszt meg velünk.
Kedves Bé és Ef!Először is, nagyon köszönöm, hogy érdemesnek találtatok arra, hogy megosszam veletek a gondolataimat a házasságról. Nem túl magasröptű, de szívből jön, őszintén.
Nem vagyok házas, nem is tervezzük egyelőre, de azért minden bizonnyal szétfolynék, ha elém lépne az „uram” és megkérne, hogy legyek a felesége – mert nőből vagyok, happy endeken nőttem fel, és mert az én fejemben házasságot kötni egy axióma (gyengébb matekosoknak: olyan állítás, amit nem kell magyarázni). Ja, és természetesen azért, mert azzal a bizonyos „this kind of certainty”-vel tudom (tessék ennek az idézetnek utánanézni és a filmet megnézni), hogy az „uram” és én egy anyagból hasíttattunk. Egyedül is tök jó arcok vagyunk, na de együtt pláne!
Tudom magamról, hogy én úgy fogok egyszer majd férjhez menni, hogy hinni fogom, hogy mi a kivételt képző kisebbség vagyunk, azaz ránk nem igaz Zorán bácsi axiómája, miszerint a szerelemnek múlnia kell, meg ilyenek. Tudom, hogy mi leszünk azon a napon a világ legeslegboldogabb emberei és valószínűleg a legoptimistábbak is. Dacára a rengeteg negatív példának, ami a józan gondolkodást egy valamivel mattabb árnyalatú jövő elképzelésére ösztökélné.
Mivel saját házasságos tapasztalatom még nincs, másokét meg nem teregetem ki (pedig lenne mit), inkább megosztom veletek egy féltve őrzött titkos naplórészletemet. A naplót az „uramnak” írom, egyszer talán majd oda is adom neki. Amikor ezt írtam, épp az összeköltözésünk előtt álltunk, és azon gondolkodtam, hogy ez lesz most a „szabály-kreálás” időszaka. Mivel az apróbb részletek (zoknihajtogatás, tűzhelytisztítás, szemétlevitel, stb.) még előttünk voltak, így magamnak írtam fel öt szabályt arról, amit magamra nézve kötelezőnek érzek egy ilyen komoly kapcsolatban. Íme:
#1
Rossz időszakok, problémák, nehézségek minden kapcsolatban előfordulnak. A problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket. A problémák nem fognak elriasztani. A problémákat MINDIG át kell beszélni és együtt megoldani.
#2
Mostantól „pair-work” van. Mostantól érted is felelős vagyok. „Mi”-ben és nem „én”-ben gondolkodom.
#3
Nem alattad, hanem melletted élek. Társak vagyunk, egymás mellett élünk, és így kell gondolnom magunkra és magamra.
#4
Tisztellek téged, és elismerem az érdemeidet, erényeidet és tetteidet. Bárhogy is alakuljanak köztünk a dolgok. Ebben nincs kivétel.
#5
Mindenki megérdemel egy második esélyt. Az emberek hibáznak, amit csak akkor tudnak jóvátenni, ha kapnak egy második esélyt. (Harmadik esély… hát, tényleg ennyire nem akarunk valamit észrevenni vagy megérteni?!)
Ezek persze csak a legalapvetőbb szabályok, de bízok benne, hogy ha tartom magam hozzájuk, nagy baj nem lehet. Talán nektek is hasznos lesz.
