Most, hogy három posztot föltettem a blogra, és elkezdtem kérlelni a célszemélyeket, hogy írjanak a blogra, látom, nem mindenki érti, minek.
Indoklás:
I. Azért kell a blog, hogy ne csak a házasulandók szembesüljenek a párkapcsolatukkal, hanem a vendégek is kicsit foglalkozzanak ezzel.
II. A házasság szertartása (ha úgy vesszük) elég bizarr: két ember kiáll egy nagy közösség elé egy szakrális térben, és igen intim és definitív vallomást tesznek. Ilyet ugye nem szoktunk tenni a mindennapokban, utoljára az általános iskolai anyáknapi ünnepen kerültem legalább egy kicsit hasonló helyzetbe.
A házasságkötés nagyon megindító, ezért sokak sírnak-rínak egy sort.
A helyzetet nehezíti, hogy bár nem mise keretében, de az egyház játékszabályai szerint zajlik a ceremónia, holott a résztvevők túlnyomó többsége nem templomjáró ember. Azt szeretnénk, ha a szertartás nem lenne idegen a vendégek és a házasságkötők számára, ez a blog is egyfajta lelki edzés.
III. Maga az esketés fél óra, mégis nagyon sok ember csődül össze, ami egy születésnapra, diplomaosztóra, ballagásra nem jellemző. Ezt a fél órát nyújtjuk meg ezzel a bloggal.
IV. Mert így a jegyesoktatás interaktívvá válik. Sokaktól hallottam előítéleteket a jegyesoktatásról, miszerint egy cölibátusban élő személy nem képes a házasulandókat felkészíteni. Nos, itt a lehetőség, hogy ezt bárki megtegye.
Tessék küldeni a szövegeket!