Ma reggel - háromnapi kapkodás, szaladgálás, esküvőszervezés után - zaklatott telefont kaptunk: kiderült, gondok vannak a templomi bürokráciával, a lakhely szerint illetékes templomok, a keresztelőnket elvégző templomok és a házasságkötésünk tervezett helyszíne nem jönnek ki egymással, az egyházi adminisztráció kereszttüzébe kerültünk; az egyik így tudja az ügyintézést, a másik meg nem hajlandó kiadni amazt a papírt, satöbbi. Nem terhelem a részletekkel a T. olvasót.
Márpedig itt nem lesz esküvő, amíg ez és ez nem történik - hangzott el a szükséges papírokat őrző templom papjának szájából. Hát nem mondom, ez szíven ütött. Kétségbeesve hívtam Bét.
Bé pedig higgadtan, mint mindig, közölte: leszarom. Tessék? Akkor mi lesz? Nem érdekel, mondta. Megismerkedtünk a hit Küng bácsi-féle értelmezésével, átéreztük, miről is szól ez a dolog, hosszú órákat töltöttünk vasárnap délelőttönként hitbéli kalauzunkkal a vallás és a házasság kérdéseiről diskurálva. A lelki üdvünkért már nem aggódunk. Az üzenet átjött.
A munkahelyem folyosóján álltam, és Bét hallgattam, akihez néhány héten belül hozzámegyek feleségül. Az ok, amiért eleinte húzódoztunk a katolikus házasságkötéstől pontosan ez volt: nem akartunk elveszni a keresztlevelek, igazolások; a bürokratikus katolicizmus világában. Nem is tettük. Így a cél előtt meg már aztán igazán nem fogunk, ez biztos. Igaza volt.
A hétvégén a jegyesoktatásunk utolsó órája következett. Bé korábban azt írta: a szentség nehéz fogalom, nem biztos, hogy egy ilyen blogon fel kell törnünk. Oktatónk úgy fogalmazott: a templomi esküvő olyan pecsét, ami a lelkünkre ég, így válik felbonthatatlanná. Ami megköttetik a Földön, az meg lesz kötve a mennyben is. Ez a szentség. A szertartás, az eskü, az azt követő házasélet (legyen az bármily rövidéletű) nem múlhat el nyom nélkül, nem kitörölhető. Ahogyan erről beszélt, úgy éreztem, nem kell nekem hittudósnak lenni, hogy ezt értsem. Hát hiszen erről szól a házasságkötés.
Hogy ezt ott ketten (a kánikulában fröccsöt iszogatva) megértettük – ez a csoda, ami összeköt minket. A papírok meg megmaradnak azoknak, akik ezt nem értik.
