nász.blog.hu

Kiemelem ide ezt a kommentet. "Egér a Marson" írta. A név találó. Én nem a mesefilmre asszociálok. Egér a Marson a lenti szöveg olvasása után ijedt kis élőlénynek tűnik, aki idegen környezetben mozog - itt a Földön.

számomra két szakítás - egy 10 és egy 5 éves kapcsolat után - a házasság inkább hibalehetőség.
angol ügyvédek állítólag már készülnek a foci vb-re, mert várhatóan sok lesz a válás. nevetséges kötelék az, amit a tévé műsor fel tud rúgni.
ennél csak az rosszabb, hogy nem is olyan könnyű felrúgni, a rémálmom, hogy egy 10 évvel azelőtt aláírt papír miatt el kell viselnem valakit az otthonomban, akit nem szeretek.
nem vagyok házasság ellenes. sőt irígylem azokat, akik boldogok benne.
én azt hiszem nem lennék, ezért - egyelőre - nem házasodom.

Hányan vannak még köztük, akik szintén idegennek érzik magukat? Akik nem hiszik, hogy szerethetnek, vagy hogy szeretve lehetnek? Akik csak irigyek? Akik nem hiszik, hogy boldogok lehetnek?

Tisztelt Olvasók, Kommentelők! A házassággal szembeni kételynek a legrosszabb formája, amikor a szeretettel (akarom mondani a szerelemmel) kapcsolatos kétely tetézi. Tessenek okos kommentekkel segíteni.

U.i. Van egy fontos szó a fenti idézetben: "egyelőre".

El régi barát az egyetemről, tisztelem, ahogy békésen építkezik, dolgozik. Megtalált egy piaci rést, és két embernek is kenyeret ad a munka. Ő és a felesége szinte szimbiózisban élnek, hiszen együtt alszanak, együtt dolgoznak. Ezt csak mániákus tudja jól csinálni:

Az esküvő után néhány hónappal szóltak rám a barátaim, hogy házasságmániás lettem, legszívesebben mindenkit házasodni látnék - vagy inkább zavarnék. A legutóbbi osztálytalálkozón is voltak, akik lehurrogtak, amikor kiálltam a gyűrűk mellett: hülye stréber vagyok, ha így gondolom. Egy nálam régebb óta házas férj két gyönyörű kislánnyal mondott leghangosabban nyálas baleknak, merthogy ő ugyan nem érzett semmi változást az asszonnyal. Senkit nem akarok meggyőzni az igazamról: konfliktuskerülő vagyok, csak csendben, gőgösen és primitíven, érvek nélkül (le)sajnálom magamban azokat, akik nem érzik a különbséget, pláne akik másokat is meg akarnak győzni arról, hogy ők a trendi, más meg az avítt szentimentális. Nem baj, ha nem vagyok következetes, az sem baj, ha másnak nem fontos. Éppen ez a lényege: elég ha rajtam kívül egy embernek fontos. A többiek nem számítanak. Le vannak szarva.

 (El egyébként jópár kis szöveget küldött, hajnali kettőkör küldte el az e-mailt. Apránként közreadom mindet.)

Té (akinek kilétét, az ifjú párhoz fűződő viszonyát talán nem kell magyarázni; ahogyan az alábbi nevek is magukért beszélnek) gyönyörű elmékedése következik.

Balogh Béla András és Szabó Edit Mária 1950. december 23-án kötött házasságot. Mivel akkoriban karácsony előtt nagy volt a forgalom a házasságkötőben, ezért kettesével adták össze a párokat. Ennek az igennek csak két tanúja volt - a később (de még aznap) a debreceni Szent Anna templomban kimondott eskünek már több. Tizenkét fős esküvői ebédet főzött Albanézi Erzsébet. Lett volna egy 13. vendég is - de később őt mégsem hívták meg. Nem csak azért, mert nem volt 13. szék (néhányat már így is a szomszédból kértek kölcsön), hanem mert féltek is a szerencsétlen számtól. Az esküvőt illetve karácsonyt követően Balogh Béla Nagykanizsára, Szabó Edit pedig Hajdúszoboszlóra utazott - ott volt a számukra kijelölt iskolai munkahely. Fél év telt el, mire ismét egy városban lehettek - de ehhez is szerencse kellett, meg az, hogy véletlenül egy jószándékú kolléga dolgozott a pártbizottság megfelelő osztályán.

Balogh Tamás és Dobrosi Mária 1983. július 2-án mintegy 100 ember előtt mondott egymásnak igent. Egyházi esküvő nem volt - T. ezt azzal magyarázta magának, hogy nem tudná teljes szívvel vállalni a katolikus eskü szövegét. A valóság azonban inkább az volt: politikailag kényesnek minősülő újságírói pályáját nem akarta veszélyeztetni egy "klerikális" bélyeggel. A tanácsi esküvőn leállították az ifjú pár kedvenc Illés számaiból összeállított aláfestő zenét, a fotósnak felkért barát 1 nappal a nagy nap előtt külföldre utazott - így esküvői fotó csak annak köszönhetően maradt, hogy nagy unszolásra elmentek a fiatalok a nagyon nem akart műtermi fényképezésre. A  debreceni Régi Vígadóban tartott lagzi 27 ezer forintjába került a friss házasoknak, akik a lagzit követő hajnalt illetve reggelt a Vadászkürt kocsmában érték meg - ami annak köszönhette kiemelt helyét, hogy a 9 óráig tartó alkohol tilalmat "hézagosan" tartották be. T. és M. aztán egy csepeli albérleti szobában kezdte meg új életét.

 

Elképesztő belegondolni, Ef és Bé mennyire más világban él. Bár a kőbányai albérlet vonatkozásában akár párhuzamot is vonhatnánk - de hamis lenne a kép. Totálisan megváltozott rendszer, az egyén egész más szabadság foka - ezek talán fontosabb körülmények, mint a technika - egyébként  60, de 27 év távlatában is felfoghatatlan fejlődése, a világ kitárulása, az anyagi lehetőségek felfutása. És mégis. Itt már csak frázisokat lehet írni. Esetleg klasszikust (azaz B.J. fiatalkorút) idézni: "Krisztus is mondta a rómaiknak: csak szeretet és béke legyen a házban."

Hiszem: jó úton járnak...

 

Jézusom, összeházasodtok? – képednek el kedvesen egyes kolléganőim (zömében elváltak), amikor meghallják. Igen, össze. Nem őrültünk meg. Akkor mégis miért? Miért ígérjük meg tökre önszántunkból, hogy holtunkiglan hűek leszünk egymáshoz, egészségben, betegségben, a másikat el nem hagyjuk semmiféle bajban, Isten minket úgy segéljen, stb?

Indoklás:

1. Mert szeretnénk egymás és szeretteink előtt ünnepélyes keretek között kimondani (deklarálni - írnám, ha ez nem lenne csúnya szó), hogy akkor mostantól együtt, mindörökre – így azért mégiscsak több az ereje, mint a hálószobában elsuttogva.
2. Mert így papírunk lesz róla, hogy muszáj megoldanunk a felmerülő problémákat.
3. Mert Bé imád nyilvánosan érzelmet nyilvánítani, szerepelni, és megható, teátrális vallomásokat tenni, amitől a szülőknek taknya-nyála egybefolyik.
4. Mert így sokkal könnyebb a magyar bürokrácia útvesztőiben eligazodni –    gyerekvállaláskor, örökléskor, lakásvásárláskor, vasúti arcképes-igényléskor stb.
5. Mert most vagyunk szépek és fiatalok, ilyenkor gyorsan aláíratunk egy papírt a másikkal, hogy nem hagy el, mielőtt még csúnyává és öreggé válnánk.
6. Mert egyszer eljöhet a pont, hogy kell valaki, aki kicseréli az ágytálat.
7. Mert igenis kell az a fehér ruha.
8. Mert nincs még egy olyan alkalom, ahol a létező összes olyan ember ott van, aki számunkra fontos, és ez tökjó.
9. Mert már nem tudunk mit kezdeni a sok félretett pénzünkkel, viszont baromira vágyunk egy csomó raklettsütőre, botmixerre és ágyneműhuzatra.
10. Mert szeretjük egymást.

És Ti miért házasodtok/házasodtatok/házasodnátok vagy miért nem
házasodtok/házasodtatok/házasodnátok? Van ennek bármi értelme?

Most, hogy három posztot föltettem a blogra, és elkezdtem kérlelni a célszemélyeket, hogy írjanak a blogra, látom, nem mindenki érti, minek.

Indoklás:

I. Azért kell a blog, hogy ne csak a házasulandók szembesüljenek a párkapcsolatukkal, hanem a vendégek is kicsit foglalkozzanak ezzel.

II. A házasság szertartása (ha úgy vesszük) elég bizarr: két ember kiáll egy nagy közösség elé egy szakrális térben, és igen intim és definitív vallomást tesznek. Ilyet ugye nem szoktunk tenni a mindennapokban, utoljára az általános iskolai anyáknapi ünnepen kerültem legalább egy kicsit hasonló helyzetbe.

A házasságkötés nagyon megindító, ezért sokak sírnak-rínak egy sort.

A helyzetet nehezíti, hogy bár nem mise keretében, de az egyház játékszabályai szerint zajlik a ceremónia, holott a résztvevők túlnyomó többsége nem templomjáró ember. Azt szeretnénk, ha a szertartás nem lenne idegen a vendégek és a házasságkötők számára, ez a blog is egyfajta lelki edzés.

III. Maga az esketés fél óra, mégis nagyon sok ember csődül össze, ami egy születésnapra, diplomaosztóra, ballagásra nem jellemző. Ezt a fél órát nyújtjuk meg ezzel a bloggal.

IV. Mert így a jegyesoktatás interaktívvá válik. Sokaktól hallottam előítéleteket a jegyesoktatásról, miszerint egy cölibátusban élő személy nem képes a házasulandókat felkészíteni. Nos, itt a lehetőség, hogy ezt bárki megtegye.

Tessék küldeni a szövegeket!

Eddig a legegyszerűbb, de egyben leghitelesebb magyarázatot arról, mi a házasság, jé adta. Jé nem gyárt fölösleges szóvirágokat, néhány sorban össze tudta foglalni, szerinte mi a lényeg.

A házasság nem csak papír. A házasság olyan, mint amikor egy csapatnak szurkolsz. Felveszed a csapat mezét, és mindenki tudja hova tartozol. A mez megmutatja,  hogy ehhez a csapathoz tartozol akkor is, amikor veszítenek és akkor is, amikor nyernek.

Jé pont akkor illusztrálta ezzel a pofonegyszerű képpel, mi a házasság, amikor a legkevésbé értettem, amikor a legjobban megzavart a sok rárakódó kulturális réteg a székszoknyától a családjogi törvényig.

Blog megnevezésében szereplő "első frigyes", azaz I. Frigyes, a rőtszakállú amúgy 1122-től 1190-ig élt, foglalkozása német-római császár volt. Munkájának és nevének azonban valójában semmi köze a bloghoz. Ha frigye nem lenne meghökkentő, most nem pazarolnám rá ezeket a sorokat.

De Frigyes frigyét nem lehet nem megemlíteni. Barbarossa Frigyes kétszer nősült, második házassága 1156-ban köttetett. 34 évesen nőül vette a 11 éves Burgundiai Beatrixot. Beatrix a rőtszakállút már 16 évesen megajándékozta első gyermekével, és ezt követően további 10 utóddal.

A meghökkentő adatokat megemésztő T. olvasónak ígérem, a továbbiakban az ilyen fölösleges bejegyzésektől tartókodom.

"A jó házasság titkai", "Biztos tippek kezdő pároknak" - ez is lehetne a nasz.blog.hu első bejegyzésének címe. Bé és Ef hamarosan összeházasodik, tanácsokra van szükségük. Bár Aszódi Imre: A házasélet ABC-je című, 224 oldalas kiváló könyvét is olvashatnák, nem ezt teszik. Azt elolvasták még kamasz korukban, amikor a szülők példányát megtalálták.

Bé és Ef arra gondolt, hogy ismerőseik és barátaik tanácsait gyűjtik össze, és ebből áll majd Bé és Ef házaséletének ABC-je. Ez lesz az első frigyes ki mit tud.