El régi barát az egyetemről, tisztelem, ahogy békésen építkezik, dolgozik. Megtalált egy piaci rést, és két embernek is kenyeret ad a munka. Ő és a felesége szinte szimbiózisban élnek, hiszen együtt alszanak, együtt dolgoznak. Ezt csak mániákus tudja jól csinálni:
Az esküvő után néhány hónappal szóltak rám a barátaim, hogy házasságmániás lettem, legszívesebben mindenkit házasodni látnék - vagy inkább zavarnék. A legutóbbi osztálytalálkozón is voltak, akik lehurrogtak, amikor kiálltam a gyűrűk mellett: hülye stréber vagyok, ha így gondolom. Egy nálam régebb óta házas férj két gyönyörű kislánnyal mondott leghangosabban nyálas baleknak, merthogy ő ugyan nem érzett semmi változást az asszonnyal. Senkit nem akarok meggyőzni az igazamról: konfliktuskerülő vagyok, csak csendben, gőgösen és primitíven, érvek nélkül (le)sajnálom magamban azokat, akik nem érzik a különbséget, pláne akik másokat is meg akarnak győzni arról, hogy ők a trendi, más meg az avítt szentimentális. Nem baj, ha nem vagyok következetes, az sem baj, ha másnak nem fontos. Éppen ez a lényege: elég ha rajtam kívül egy embernek fontos. A többiek nem számítanak. Le vannak szarva.
(El egyébként jópár kis szöveget küldött, hajnali kettőkör küldte el az e-mailt. Apránként közreadom mindet.)
